Manapság gyakorta találkozunk azzal a nézettel, hogy az ünnep elveszíti varázsát, minden csakis az ajándékozásról szól, nem pedig arról, hogy az ünnepeket szeretteink körében töltsük. Mint nagyon sok más helyzetben, sajnos itt is megmutatkozik, hogy a tárgyak birtoklásának vágya képes átvenni az uralmat az emberek felett. A gyerekek hosszú listákat írnak, mit szeretnének a Jézuskától, szüleik pedig akár erő felett is igyekszenek teljesíteni még a legvakmerőbb kéréseket is. Kérdés, szükség van e erre? Köteles a szülő gyermeke minden kérését kielégíteni, megvenni az összes játékot, amit a gyerek kíván?

Bizonyára nehéz dolog ellentmondani a gyermekeknek, hiszen az ő boldogságuk, a szülő boldogsága is. Mégis azt javasolnám, hogy próbáljuk a gyerekeket az igazi értékek felé terelni. Hiszen az együtt töltött idő, a családi körben megélt pillanatok semmivel sem pótolhatók. Ezek az igazi kincsek, melyekre felnőttként visszaemlékezve az ember azt érzi, igaz gyermekkora volt. Mit sem ér a sok játék, az okostelefon vagy más technikai dolgok, ha nincs kivel megosztani, együtt játszani. A virtuális világ, a virtuális játékok közkedveltek a gyerekek, felnőttek körében, de a virtuális tér sosem tudja pótolni a személyes kapcsolatokat, a testvérekkel, barátokkal töltött időt. Úgy gondolom, hogy az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség, ami annyit jelent, hogy meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy a tárgyi világon kívül létezik más is, hogy sokkal fontosabb egy őszinte beszélgetés, egy ölelés, vagy egy közös családi társasjátékozás, mint egy nagyon drága tárgy birtoklása, mely ugyan ott van a polcon, bármikor kézbe vehetjük, de csupán egy tárgy marad, és a megszerzéséből adódó öröm múlékony. Tudjuk jól, mi felnőttek is, hogy nagyon sokszor előfordul velünk is, hogy miután megvettük magunknak a hőn áhított tárgyat, legyen most bármiről szó, valahogy elveszíti a jelentőségét, más után kezdünk vágyódni, és az ördögi kör sosem ér véget.
Az a gyermek, aki bármit megkap, amit csak épp kigondol, felnőtt korára nem lesz képes türelemmel viseltetni, mert a mindent azonnal elv lép nála életbe. Ezért nem mindegy, hogy mennyi ajándékkal halmozzuk el a gyerekeket, mert a felnőttkor magával hoz kihívásokat, kudarcokat, és az a gyerek, aki mindig mindent megkapott, nem lesz képes feldogozni azt, hogy a gyerekkor véget ért, és felnőttek világában már másként működnek a dolgok. Gyerekként nagyon nehéz ellent mondani, viszont ha a szülő jó példával jár és a gyerek azt látja, hogy a szülők is lemondanak valami olyan dologról, amire pedig régóta vágytak, rövidebb lesz a kívánságlistájuk és előtérbe helyezik a közös pillanatokat a családdal, akkor a gyermek számára is természetes lesz, hogy ne az anyagi dolgokba lássa az élet értelmét.

 

Idén karácsonykor igyekezzünk élményt ajándékozni egymásnak, és ne csak anyagi, de lelki síkon is igyekezzünk ajándékozni.

A cikk megjelent: https://ujszo.com/vasarnap/ajandekozz-elmenyt-karacsonyra?fbclid=IwAR0DICP1cevrtsYj7s3iKYW9zIfBLWY5IiBBdJRBwNHGmvBvUWxGtekl4Zk

The following two tabs change content below.
Eva Kantner

Eva Kantner

Szívéhez legközelebb gyermek lelki életének, érzelmi világának kutatása áll. Győrben, a Kincskereső meseterápiás módszer elsajátítása után döntött úgy, hogy Csallóközben elindítja az első Mesecsoportot, melynek főcélkitűzése a gyermekek érzelmi világának fejlesztése, az empátia, együttműködés képességének fejlesztése. A Kincskereső meseterápiás módszer első szintjének elsajátítása után ma már a második szint féltávjánál tart.
Eva Kantner

Latest posts by Eva Kantner (see all)