Én már nem tudom eldönteni, mi is a nehezebb: egy hatvanakárhány napos nyári szünetet megoldani két gyerekkel, vagy túlélni, bárminemű tartós károsodás nélkül a fennmaradó tíz hónapot, annak minden szülőkre rótt kötelességével. A vakáció utolsó heteiben számtalan vicces képet láttam a közösségi felületeken, amelyek szomorú, iskolakezdő gyerekeket és ujjongó, pezsgőt bontó szülőket ábrázoltak.

De tényleg így éljük meg az iskolaévet? Szerintem nem.

Merthogy az iskola, – valljuk be, – nem csak a gyereknek, hanem a szülőnek is rengeteg feladatot ad, főleg a kisiskolás években. A gyerek még nem önálló, segíteni kell a tanulásban, ellenőrizni a táskáját, feladatait, megvívni vele a „nemakaroktanulniutálomaziskolát“ típusú csatákat. S tenni ezt nap mint nap úgy, hogy a reggeli (mosolygós, boldog, nyugodt) napindítás után az ember lányának még a munkahelyén is helyt kell állnia nyolc órában, majd a gyerekekért loholva megejteni a bevásárlást és elintézni minden egyéb feladatot, cseppet sem könnyű.

Az ember egy idő után elveszíti önmagát. Működik a rendszer, robotüzemmódba kapcsolva teljesítjük minden feladatunkat, de közben, mint emberek, nők, a saját életünk főszereplői elveszünk. Nem a saját életünket éljük. Úgy érezzük, elkapott minket az örvény, úszni kell az árral és közben nagyon de nagyon igyekezni, hogy bele ne fulladjunk a vízbe.

Két gyerekes, dolgozó anyaként kialakítottam magamnak az évek során egy olyan életformát, amely segít megőrizni a kontrollt a saját életem felett. Teret és lehetőséget ad arra, hogy ne túléljek, hanem megéljem a napokat, s ami a legfontosabb: a sajátomként.

Így is nehéz, hiszen feladatból, gondból és kötelezettségből nincs kevesebb, mégis úgy érzem, a magam életét élhetem.

Összegyűjtöttem most nektek néhány tippet a saját életemből, hátha számotokra is hasznosak lehetnek és segítenek újra lélegezni, újra élni.

Korai ébredés

Esetemben ez konkrétan hajnali négy órát jelent. Tudom, ez nem mindenki számára normális. Minden áldott reggel, hétvégén is, hajnali négy órakor kelek. Az esetek többségében már az ébresztőórára sincs ehhez szükségem, de azt is beállítom hajnali négyre. Hogy miért? A családom hat órakor ébred, nagyjából 35-40 percre rá indulunk is munkába, iskolába, óvodába.

A korai indulást csak úgy tudom tartani, ha jóval előttük ébredek és lényegében már indulásra kész állapotban vagyok hat órára.

Mindenki maga tudja, mennyi idő szükségeltetik számára a reggeli készülődéshez, nekem ez nagyjából sminkkel, frizurával ( annak nevezem ) 30 perc. A reggeli készülődés része a tízórai elkészítése az iskolásnak, valamint lisztérzékenységem miatt saját magamnak is.

Old wooden hour glass on black

Old wooden hour glass on black

Reggelire egy kis énidőt!

Sokan vagyunk sok félék, számomra nagyon fontos, hogy az életem ( még úgy is, hogy azt elég sok, beütemezett rutin szabályozza), ne csak a kötelességekről szóljon, hanem rólam is. Számomra az igazi énidő is erre a korai időszakra esik. Ekkor van időm olvasni, inspirálódni, a világhálón keresgélni. Gyakran indítok motiváló zenei alapot, gyújtok illatos gyertyát, tekerek pár kilómétert a szobabiciklin. A lényeg, hogy a napindítás első óráiban legyen olyan pozitív dolog, élmény, pillanat az életetekben, amely megalapozza a nap további alakulását és pozitívan megerősít, – alátok támaszt, ha nehéz feladat vár rátok.

Alapozás előző este

Még az előző este során kikészítem a gyerekek és természetesen saját magam másnapi ruháit is. Ekkor ellenőrzöm az ovis és iskolás táskákat, továbbá elkészítem a sajátomat is. Az a nagyjából tíz perces esti rutin sokat gyorsít a kora reggeli készülődésen.

Friss levegő

Most, hogy a reggelek már hűvösebbek, még hajnalban kiszellőztetem a ház azon részét, amelyben tartózkodom. Tavasszal és nyáron gyakran kimegyek sétálni egyet az udvarra, de arra is volt már példa, hogy bicikliztem egy kicsit az ébredő faluban.

Mantrázz, mantrázz, mantrázz!

Nem jógázom, de a mantrázás fontos része az életemnek évtizedek óta. Egy folyamatosan ismételgetett, pozitív, motiváló mondat csodákra képes. Hisz amiben az emberi elme hinni tud, amit el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani, ugye???

Hála

Szerencsésnek mondom magam, amiért alapjában egy hálás típus vagyok. Hálás vagyok szinte minden apróságért, amit a sorstól kapok, mégis néha az igazán nagy dolgok esetében kerekedik felül ezen az érzésen a düh, a kimerültség, vagy a túlhajszoltság. Arra gondolok, mikor például mérges vagyok a gyerekeimre, mert ölik egymást, vagy a munkában valakire, aki nem kellőképpen szólt hozzám, viselkedett velem. El kell engedni a dühöt, a haragot! Nem szabad hagyni, hogy megmérgezzenek minket, hisz a negatív energia mindig visszaszáll ránk.

Tervezz, alakítsd ki napi rutinokat!

Az elmúlt hónapokban kiütött egy rövidebb időre egy betegség, s mialatt az ágyat nyomtam, volt időm átgondolni,mennyi időt is szánok magamra.  Ide sorolom  a számtalan napindító, szépségápolási, karbantartási, bármi egyébb feladatokat. Ekkor fogadtam meg, hogy összeírom, mi mindent kell  naponta, mit hetente, vagy más időintervazallumonként beillesztenem az életembe és kialakítom az ezekre vonatkozó reggeli és esti rutinokat. Ezek a feladatok is mások minden embernél, ide tartozhatnak az arctisztítás, peeling, egy ápoló maszk felhelyezése, hajmosás, hajpakolás, szőrtelenítés, lábápolás, manikűr … és még sorolhatnánk. Nagyjából egy hónapba tellt, mire teljesen automatikussá vált minden egyes részfolyamat úgy, hogy semmi sem marad ki azon dolgok közül, amelyeket fontosnak tartottam. Ne feledjétek, a rutinok kialakítása, optimális beállítása időbe telik, de miután állandósultak, megkönnyítik a mindennapjainkat.

notebook-daily-to-do-list

A tervezéshez nélkülözhetetlen egy igazán jó határidőnapló, vagy aplikáció. Számomra a leginkább bevált egy vastag, kemény borítású napló, amelyet én alakítok határidőnaplóvá  és saját igényeim szerint formálom, nem kell az előregyártott, írásra szinte alkalmatlan naplókba nyomorítanom a teendőimet. Szívesen használok szövegkiemeléshez színes filctollakat és a határidőnaplómba szoktam beragasztani a post-itre írt aznapi bevásárlólistámat is.

Tervezd be a semmittevést!

Igen, a semmittevés is tervezhető. Nyugodtan írjátok be a naptáratokba, hogy igazoltan lógni fogtok egy órára, vagy kettőre a saját életetekből.

Optimalizálj!

Ha már említettem  fentebb a bevásárlólistát, nem hagyhatok  ki egy  olyan fontos tevékenységet a feladataink közül, mint a bevásárlás. Nálam sokkal ügyesebb emberek havi egy nagy bevásárlással is be tudják biztosítani az egész hónapra elegendő ellátmányt. Nálam ez heti két alkalom. Ehhez persze szükséges egy nagyon átgondolt és pontos menüterv is.  Ez a módszer két okból is jó: egyrészt rengeteg időt spórolunk meg azzal, hogy az alap élelmiszerek mind készen várnak minket és nem kell értük újra meg újra az üzleteket járnunk. Elég, ha a sarki kisboltban beszerezzük a friss pékárut, esetleg a zöldséget, gyümölcsöt. Másrészt pénzt is megtakarítunk, hiszen minél ritkábban megyünk üzletbe (csakis listával persze), annál kisebb a véletlenszerű és költséges elcsábulás esélye. Nálam bevált módszer, hogy a bevásárolandó termékeket végiggondolva átírom azokat a papír másik felére olyan logisztikai sorrendben, ahogy azokat az adott üzletben meg fogom találni. Higyjétek el, ezzel a módszerrel még inkább hatékonyak lehettek, időt és pénzt spórolhattok. Az optimalizáció lényege ugyebár az idő és a készleteink optimális, hatékony kihasználása. Ha bevásárlásra készülök, igyekszem azt kora reggeli időpontra időzíteni, mert így elkerülöm a tömeget és több időm marad a nap végén más fontos dolgokra.

Minden szervezettség ellenére merj spontán is lenni!

Gyakran megkérdik, hogy fér meg egymás mellett a spontaneitás és a tervezés. Nagyon egyszerűen!  Ha a feladataink nagy része jól szervezett, megengedhetjük magunknak azt a luxust is, hogy improvizáljunk néha és spontán módon cselekedjünk.

Hangold magad reggel aktivitásra, este a pihenésre!

Ahogy írtam, a reggeli energiáinkat nagyon jól tudja motiválni, egy kellemes zene, a mozgás, vagy bármi, számunkra fontos tevékenység. A nap végén ugyanennyire fontos, hogy folyamatosan lelassuljunk és minimalizáljuk a minket ért impulzusokat. Ne a tévé vagy  a számítógép elől menjünk aludni. Helyette inkább beszélgessünk, gondolkodjunk, vagy olvassunk.

Élj!!!

Kell ehhez bármiféle komentár?  Élni kell és nem túlélni. Tegyétek ezt ti is! Tervezzetek, szervezzetek és meglátjátok, sokkal több időtök marad a valódi életre, mint az valaha is gondoltátok volna.

A cikk írója Bartalos Tóth Iveta, time manager, a www.superwomanatwork.blogspot.com

forrás:www.freepik.com , www.lifeasmom.com/time-management-tips-for-moms/

Save

Save

Save

Save

Save

The following two tabs change content below.
minoritykids

minoritykids

A Minority Kids önkéntesei aktív szülők, anyukák, ügyes nők vagy segítőkész szakképzett szakemberek – online közegben: ***Bartalos Tóth Iveta***Kantner Éva ***Štefkovič Patasi Ági ***Gálffy Hodosy Marianna ***Jakubecz Erzsébet ***Veress Anita ***Érsek Szilvia *** Mészáros Edina ***Sallay Erika-***Reiter Nyitrai Nóra *** Mészáros Krisztina- ***Bíró Huszár Ágnes